Patella femorális fájdalom szindróma

A patellofemoralis fájdalom kezelése felügyelt tornával Gyakran előfordul egyes sportágakat például labdarúgás, kézilabda, kosárlabda űző sportolókban, de komolyabb sporttevékenység nélkül is kialakulhat. A szindróma etiológiájáról nem sokat tudunk, a specifikus vizsgálóeljárások röntgen- CT- és MR-vizsgálat negatív eredményt adnak.

Elsődleges kezelési módja eddig az ízület kímélése és a fájdalmat okozó tevékenységek elkerülése volt, amivel sajnos csak a betegek egy részénél lehet javulást elérni, ezért új alternatívákat keresnek a patellofemoralis fájdalom szindróma kezelésére. A holland kutatócsoport vizsgálatábanpatellofemoralis fájdalom miatt családorvosát vagy sportorvosát felkereső beteget vett részt.

Ha a beteg bárhol fájdalmat érez 1 pont Ha a beteg képtelen elvégezni a feladatot, vagy már a kiinduló helyzet felvétele is sikertelen 2 pont Ha a beteg elvégzi a feladatot, de kompenzációval 3 pont A beteg kompenzáció nélkül, tökéletesen kivitelezi a feladatot. A tesztfeladatok többsége külön vizsgálja a jobb és bal oldalt, és külön is pontozza, de a kettő közül az alacsonyabb számít bele a teszt összpontszámába. Fontos az értékelőlapon jelölni, ha a két oldal között aránytalanságot találunk. Módosítható rizikófaktorok tesztelése és kezelése: A PFPS kialakulásában részt vevő rizikófaktorok között sok olyan van, amit módosítva tartós javulás érhető el a betegeknél. Szenzomotoros — neuromusculáris training — Janda módszer.

A betegek egy része — véletlen besorolás szerint — felügyelet melletti edzésprogramban vett részt, míg a kontrollcsoportot csak a szokásos, az ízület kímélésére vonatkozó tanácsokkal látták el. Az edzés során a betegek fizioterápiás szakember irányításával személyre szabott erősítő, egyensúly- és rugalmassági gyakorlatokat végeztek hat héten keresztül, majd a megtanult gyakorlatokat otthon folytatták még három hónapig.

Az edzésprogramban részt vett betegek csoportjában a fájdalom és a mozgásfunkció szignifikánsan többet javult, mint a kontrollcsoportban, sőt, a tornázó betegek még 12 hónap után is szignifikánsan kevesebb térdfájdalomról számoltak be.

Érdekes módon a két csoport között nem volt különbség abban, hogy hány beteg érezte teljesen gyógyultnak magát a kezelés utáni 3.