Játszóházi történet

Ugye minden szülőnek ismerős a helyzet, amikor gyermekünk a játszótéren játszik, mi pedig tétlenül ücsörgünk órákat, azt figyelve, hogy mikor töri össze magát utódunk, vagy épp hogyan borít magára egy nagy adag homokot.  Általában ilyenkor azzal vagyunk elfoglalva, hogy csemeténkben gyönyörködünk, és próbáljuk elraktározni az emléket, hogy majd visszagondolhassunk rá mikor már felnőtt. Bár vannak, akik idegeskednek, hogy az értékes idejüket pazarolják. Mind a két típusnak szól a következő cikk, ugyanis annak, aki élvezi, hogy a gyermekére vigyázhat, miközben az játszik, egy tökélet példa lesz, hogyan kösse össze a kellemest, a hasznossal. Az pedig, aki elpazarolt időként tartja számon az ilyen alkalmakat, kivalló szemléltetés lesz, hogy miképp nyerhet értelmet mégis ez az időtöltés is.

Tehát, mint mondtam, én kifejezetten jól elvagyok, miközben a fiam a társaival hancúrozik a játszótéren, vagy egy játszóházban. Ettől függetlenül azonban kifejezetten örülök, ha beszélgetni tudok valamelyik szülővel, aki szintén a partvonalról asszisztál gyermeke szórakoztatásában. Múltkor is ez történt. Egész konkrétan egy anyuka swarovski fülbevaló gömbje ragadta meg a figyelmem. Nem volt nehéz észrevenni, mivel szinte elvakította az embert a napsütésben. Meg is jegyeztem, hogy milyen szép fülbevalója van, amit elég hűvösen köszönt meg. Gondoltam, biztos azt hiszi, hogy ki akarok kezdeni vele, ezért gyorsan hozzá tettem, hogy a feleségemet is szeretném meglepni valami hasonlóval, ezért örülnék, ha mesélne róla pár szót, hogy mi is az pontosan. Kissé bizalmatlanul ugyan, de láthatóan megenyhülve kezdte magyarázni, hogy pontosan milyen ékszert is hord a fülében.

Először az lett világos, hogy nem drágakőről beszélünk. Ez elsőre igen meglepett, mert a ragyogásából ítélve, minimum gyémántra gondoltam. Közölte azonban, hogy swarovski ékszert látok, ami ólomkristályból készült. Szerencsére meglepően jól felkészült volt ilyen téren így sok apróságot is megtudtam tőle. Az ólomkristály rendkívül jó fényáteresztő képességekkel bír, ezért aztán előszeretettel használják arra, hogy más drágaköveket, például gyémántot, imitáljanak vele. Ezek szerint még sem jártam annyira messze. Persze nyilvánvaló előnye ennek az ékszernek, hogy jóval olcsóbb az előállítása, mint egy drágakőnek, így bár külsőre hasonlítanak, a pénztárcánkat kevésbé terheli meg egy ilyen kiegészítő beszerzése. Kérdésemre elmondta, hogy nem csak ilyen kúpos hátú kövekkel találkozhatok, hanem vannak laposra csiszoltak is. Az előzőeket leginkább ékszerekbe, míg utóbbiakat ruhák, tárgyak díszítésére használják. Nyilván foglalatba kell rakni a gyémántcsiszolásúakat, viszont a laposakat akár vasalással, vagy ragasztással is a helyére rögzíthetjük.

Azt, hogy miképp különböztethetjük meg az igazi swarovskit a hamistól, már kérdés nélkül tudtam meg, ugyanis a hölgy eddigre már teljesen felszabadultan csevegett. Tehát az árulkodó jel, nem is annyira észrevehetetlen, ugyanis a csillogásról van szó. A másolatoknál ugyanis olvasztott üveget használnak, ami koránt sem engedi át olyan jól a fényt, így nem is lesz olyan vakító a fénye, mint az eredeti ólomkristálynak. A különbség akkora, hogy még egy laikus is könnyen kiszúrja, akár szabad szemmel is.

Külön pozitívum még, hogy rengeteg formában kapható ilyen ékszer, vagyis olyan nagy a választék, hogy bárki találhat magának megfelelőt. Sőt, gyakran színezik is a köveket, ami miatt a csillogás ugyan megfakul egy kicsit, de a kiegészítő alkalmas lesz egy zafír, vagy egy rubin pótlására is.

A vakító fény titka az alapanyag fényáteresztő tulajdonsága mellett, a csiszolásban keresendő. A hölgy állítása szerint ugyanis, minél több lapra van csiszolva a kő, annál több helyen töri meg a fényt, így növelve a vakító hatást. Ezen a ponton, mondjuk elgondolkoztam, hogy nem-e egy fizika tanárnővel beszélgetek éppen. A swarovskinak egyébként a 14 lapos csiszolás a védjegye. Ilyen információk után már az ötvös is szóba jöhetett, mint a hölgy mestersége, azonban erre végül nem kérdeztem rá, mivel gyermekemnek sikerült hasra esnie, és sajnos ráesett a kezére, így a játék hírtelen abbamaradt. Én megköszöntem a tanulságos mesét az anyukának, és még egyszer megdicsérve az ékszert elhagytam a játszóteret. Haza érve körül néztem az interneten, és leellenőriztem a hallottakat, amik mind egy szálig igaznak bizonyultak. Tehát mégis csak fizikatanár, vagy ötvös volt a hölgy. Lehet, hogy mind a kettő. Minden esetre nem kellett sokat gondolkoznom, hamar kerestem egy weboldalt, ahol rendeltem is egyet, ami illik a feleségemhez, hiszen úgy is közelgett a szülinapja. A hatás nem maradt el, sőt külön kiemelte, hogy nem is tudja, hogy találtam ilyen jó ajándékot. Persze megmondtam, hogy az interneten böngészve találtam rá, ami igaz is.

Ha tehát nem csak kellemesen, de hasznosan is el akarjuk tölteni az időnket, vagy a feleslegesnek tartott órákat akarjuk értelmessé tenni, érdemes beszédbe elegyedni a többi szülővel, ki tudja mikor kapunk egy jó ötletet, vagy jutunk olyan információhoz, ami később még jól jön. Én például relatíve olcsón jutottam egy kiváló minőségű és küllemű ajándékhoz, ami az ünnepeltet is boldoggá tette, mindezt aközben, hogy a gyermekem is jól szórakozott. Hála az ötvös, fizikus hölgyeménynek.