Ausztriai élet, ausztriai munkavállalás

old-town-228902_640Mindig is úgy gondoltam, hogy jó ha az ember merész és vállalkozó kedvű. Sok minden van körülöttünk amit ki kell próbálni, és minden új kalanddal csak tapasztalatokat szerzünk, amivel vagy saját tudásunkat gyarapítjuk, vagy egy élménnyel többek vagyunk, és csak jól éreztük magunkat. Ezért vágtam bele, biztos tuti munkahelyet itt hagyva 20 évesen egy ausztriai munkának.

 

Miért is?

Igazából semmi komoly okom nem volt rá, egy fiatalokkal teli, pörgős kis kocsmában dolgoztam, bulik, jövés menés ahogy ennyi idősen kell. Egy barátnőm, egy ismerőse révén talált munkát Ausztriában, ő már régóta menni akart külföldre. Persze az ő rábeszélésére és csupán kíváncsiságból nekivágtam én is. Ismét egy ismeretlen terep, ahol kiderül mennyire életképes az ember. Egy nagyon kedves családnál, gyönyörű helyen, bár ismerősöktől nagyon távol találtam munka lehetőséget. A suliban németet tanultam, így a kommunikáció sem volt akkora gond.

Az első napok

Megérkezésemet követően, megmutatták a kis házikómat ahol lakhatom majd. Édes pici kis házikó a kert végében, egy személyre berendezve, fürdő, wc, pici konyha, cserépkályha, mint egy kis hegyi menedékház. Az első pillanatban érdekes módon az otthon érzése fogott el. Kedves volt a család is, három iskolás korú gyerekkel, akiknek új játszópartnert jelentve, folyamatosan körülöttem zsizsegtek. Lovaik voltak a családnak, a fő feladatom ezek ellátása volt, mellette kis kerti munka és néha  a gyerekekre kellett felügyelnem. Nem volt túl sok a munka , sem megterhelő, és igazából tetszett is ez a farmos életmód. Teljesen más jellegű dolog mint ami idáig körülvett.

Hogyan tanuljunk villámgyorsan nyelvet

Mint említettem a három gyerek a nap nagy részét szinte velem töltötte, hiszen nyár volt és nyári szünet. Egyfolytában magyaráztak, amit eleinte képtelen voltam követni. Nap mint nap újabb bogarakkal, szöcskékkel, lepkékkel rohangáltak hozzám, és mindennek magyarázták a nevét. Sokszor szótár segítségével próbáltuk megérteni egymást, ők arra voltak kíváncsiak mi magyarul pl. a szitakötő vagy a vakond. Így villámgyorsan bővült a szókincsünk, és mókásan teltek a napok velük. Mindenkinek  hasznára vált a nyár, én rohamos léptekkel haladtam a német nyelvel, olyan tempóban amit elképzelni sem tudtam volna, a gyerekek pedig picit tanultak magyarul. Pár hónap múlva szinte mindent értettem, ami a gyerekekkel, lovakkal, otthoni dolgokkal volt kapcsolatos.

Egy ausztriai család élete

Örülök neki, hogy szinte közöttük élhettem 2 éven keresztül, nagyon sok mindenbe beleláttam így a hétköznapi élet kapcsán is. Igazán kedvesek voltak, és mint egy távoli unokahúgot úgy kezeltek. A férj dolgozott csak, egy jól menő családi vállalkozásuk volt, mellette pedig lovagolt versenyszerűen. A felesége, akivel szinte barátnők lettünk később, otthon volt a három gyerekkel. A legkisebb kislány elsős, a középső fiú negyedikes, a nagylány pedig hetedikes volt. Sokszor mentem velük akár családi programokra is, korcsolyázni télen, vagy karácsonyi vásárba a közeli régi várba. Mindennap velük ebédeltem, és néha csináltunk igazi magyaros kaját is, máskor a kertben grilleztünk. Szívesen segítettem nekik mindenben, mert ők is szinte családtagként kezeltek. Jó érzés visszagondolni az ott töltött időkre.

A tapasztalatok

Nem bánom, hogy belevágtam ebbe a kalandba, csak tanultam belőle. Sok mindenben megváltoztam mikorra hazajöttem. Bátrabb lettem és önállóbb, rájöttem, hogy sokkal több helyzetben feltalálom magam mint előtte gondoltam. Több mindent láttam így a világból, és jó volt tapasztalni másfelé hogyan zajlanak a hétköznapok. Minden új tudás, új ismeret csak hasznunkra válik. Miután ez az ausztriai munkavállalás ilyen jól sikerült, az is lehetséges, hogy újabb hasonló kaland után nézek majd!