A táska, ami összehozott a párommal

Kata lányom most 5 éves és igazi belevaló kis energiabomba, egy percet sem bír nyugton lenni, állandóan pörög. Egyedülálló apaként ugyan nem volt könnyű dolgom vele, de szerencsére imád lejárni a közeli játszótérre játszani. Kedvencei a színes csúszdák, mindig nagyokat nevet, mikor az ovis csoporttársaival azon versenyeznek, ki fog hamarabb leérni a földre.

Általában én vittem le őt játszani oda és szerencsére mindig találtam egy másik szülőt, akivel szóba elegyedtem és el tudtam beszélgetni, így nem unatkoztam sokat. A baráti köröm nagy részét is a játszótéren szedtem össze, sokszor járunk össze a mai napig a többi szülővel kártyapartikra, vacsorákra. A párommal, Rebekával is így találkoztam pár éve, aki épp a fiát, Milánt hozta le a térre. Egy csinos ballonkabátot viselt aznap egy elegáns bőrtáskával. Rebeka után a táskán is megakadt a szemem, mert rémisztően hasonlított arra, amivel apukám járt dolgozni régen. Mivel anyukámnak közeledett a születésnapja és addig nem tudtam mit vegyek neki, gondoltam egy jó indok lesz Rebeka leszólítására, ha felvázolom neki az ajándéktervem és megkérdezem tőle, honnan szerezte be a táskáját.

Az első szavak

Hiába indultam el bátran, ahogy egyre közelebb értem hozzá, remegni kezdett a lábam, óvatosan kerülgettem a játszótéren rohangáló gyerekeket és a játékszereket. Valószínűleg egy roggyant vénember benyomását kelthettem, ám ennek ellenére Rebeka egy kedves mosollyal fogadott. Gyönyörű mosolya volt, azonnal szerelembe estem. Az előre kitalált táskás kérdésem is hirtelen kiment a fejemből, szóval pár másodpercig csak dadogtam össze-vissza. Rebeka diszkréten próbálta visszafojtani a nevetését, de nem ment neki, így én is elnevettem magam. A játszótéri zsivajt is elnyomta a nevetésünk. Miután a nevetőgörcs elmúlt, végre sikerült elmondanom a kissé sem átlátszó, ám annál inkább fura kérdésemet. Rebeka tovább mosolygott és kedvesen elmesélte, hogy a Bagbox Webáruház oldalán : https://www.bagbox.hu/index.php?route=filter&filter=category|104/manufacturer|100 talált rá a Maxmoda táskájára. Ismerős volt a márkanév, mert korábban egy ilyen márkájú táskáról áradozott nekem az egyik munkatársam is, hogy milyen tartós és mennyire bírja a mindennapi strapát. Itt jegyzem meg, hogy azóta is ezzel jár munkába.

A rendelés és az anyukám örömkönnyei

A Rebekával folytatott beszélgetés után – hozzátenném, annyira zavarban voltam, hogy a számát sajnos elfelejtettem akkor elkérni – otthon meg is rendeltem anyának a táskát. Imádom az online rendelős oldalakat, hogy otthonról, kényelmesen is tudok vásárolni és házhoz is szállítják a kívánt terméket. Nem volt ez másképp a bagbox.hu oldalával sem, ráadásul mivel 10 000 Ft feletti összegről volt szó, ingyen volt a házhozszállítás. Anyukám nagyon aranyos volt, szegény elsírta magát, mikor kicsomagolta a papírból, napokig áradozott róla, hogy milyen tökéletes ajándékot kapott, mennyire hasonlít arra, amit apa hordott magával és sosem volt még ilyen elegáns és szépen kidolgozott bőrtáskája, mint most.

Az újbóli találkozás

Másnap is vittem Katát a játszótérre. Késő délután volt, a nap pont a szemembe sütött, így hunyorogva próbáltam megkeresni Rebekát. Az első, amit észrevettem, a Maxmoda táskája volt. Tudtam, hogy ő az, annak ellenére, hogy az arcát még nem láttam a napfény miatt. Azonnal odamentem hozzá, ő már mosolyogva várt rám. Leültem mellé a padra és csak néztük a sok játszó gyereket együtt. Kata éppen Milánnal libikókázott, jó volt látni, hogy ilyen jól kijönnek egymással. Onnan kezdve minden nap lejártam Katával a térre és Rebeka is. Kata és Milán annyira összebarátkoztak, hogy egymás nélkül még játszani sem voltak hajlandóak. Kata folyton nyúzott engem, hogy hívjam már fel Rebekáékat és kérdezzem meg, mikor érnek oda, mert ő addig nem hajlandó még a homokozóba sem beülni. Ahogy egyre hűvösebbre kezdett fordulni az idő, már nem tudtunk annyit a játszótérre járni, így megbeszéltük Rebekával, hogy egymáshoz fogunk elmenni, hogy a gyerekek továbbra is együtt játszhassanak. Mikor nálunk voltunk, általában közösen társasoztunk, vagy Kata és Milán építőművészetét csodálhattuk meg, miközben izgatottan pakolták egymásra a LEGO-kockákat, hogy várat építhessenek, vagy épp két lábbal rúgták szét a felépített csodákat. Rebekáéknál a srácok sokat bújócskáztak, mert akkoriban egy hatalmas kertes házban laktak. Kata egy idő után megunta a játékot, ám ezt nem merte Milánnak elmondani. Mivel mindig a szekrénybe bújt, így Milánnál egyszer betelt a pohár, és kijelentette, nem akar többet ilyet játszani, mert így kiveszett az izgalom a bújócskából. Kata már akkor igazi kis hölgy volt, elérte azt, amit akart. A Rebekáéknál eltöltött délutánok mindig közös videójátékozásokkal értek véget. Általában valami Disney-s, számomra kevésbé sem izgalmas játékkal kellett játszanunk, de a gyerekek boldogsága miatt egy szülő ugyebár mindent elvisel.

Hát ez a története annak, hogy hozott össze egy táska a párommal, akivel a mai napig együtt vagyunk és nevetve gondolunk vissza arra, hogy minden egy Maxmoda táskával kezdődött.