Mindenkiben ott van a gyerek

Azt hiszem, ezt senki nem tagadhatja. Hogy miért? Hiszen még felnőtt korunkban is szeretünk játszani, a gyermeki énünk mindigblue-199261_640 megmarad, hol erősebb, hol kevésbé erős.

Hiszen egy jó labda játékot, vagy tollast, de bármilyen szabad téri játékot szívesen játszunk fiatalon is. Aztán amikor mondjuk megszületik a gyermekünk, persze komolyodunk is velük együtt, hiszen már felelősek vagyunk valakiért, de ugyan akkor ahogy az a kis csöppség nő, újra gyermekek leszünk addig, amíg vele játszunk. Hiszen ki ne szeretett volna építőkockázni, vagy legózni, vagy egy jó autópályán versenyezni… de a lányoknak a babák is nagy örömet jelentenek.

Aztán ahogyan öregszünk, azt gondolnánk, hogy elfelejtünk játszani, és ezekkel foglalkozni, de tévedünk. Hiszen minden megváltozik, amikor az unokánk megszületik, és cseperedik, és éppen labdázni, kártyázni, vagy társasjátékozni kell vele. Ugye, hogy mindig megmarad a gyermeki énünk?

Mindegy, hogy hány évesek vagyunk, és hogy ha csak pillanatokra is, de néha újra gyerekek lehetünk. Hiszen ki ne emlékezne a kedvenc játékára, vagy ki ne őrizné a gyermekeinek, akár unokáinak.

Majdnem negyven éves vagyok, közelebb vagyok már ehhez a korhoz, de a mai napig megvan a kedvenc szeretett babám. Én csak Kati babának hívom, de féltve őrzöm. A gyerekeim is szeretik, de persze vonakodva adom nekik, néha de csak úgy, ha persze ugyan úgy fognak rá vigyázni, mint én is.

Mindenkiben ott van valahol a gyermeki éne, csak szükséges hozzá valami, hogy feltörjön benne. Bátran keresd meg te is, hiszen ott rejlik valahol biztosan, és semmi rossz nincs abban, ha néha valaki szeretne újra gyerek lenni.

Kategória: Uncategorized | Mindenkiben ott van a gyerek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva